Kedves Olvasóm! Az bizonyára ismeretes Előtted is, hogy a negatív önképnek van egy olyasfajta megnyilvánulása, melynek következtében az ember alsóbbrendűnek, gyengének, jelentéktelennek képzeli magát, önbizalomhiánnyal küzd és megalázkodik. Ennek a felismerése egészen egyszerű, bárki észreveheti az ilyen magatartást. A negatív önképnek azonban van egy sokkal veszélyesebb megnyilvánulási formája, mely hatalmas hatást gyakorolhat az egyén környezetére is, akár meg is keserítheti körülötte élők életét. Ez utóbbi magatartás oka nem feltétlenül felismerhető, holott minden bizonnyal a negatív önkép eredményezi. A másik lényeges megnyilvánulási forma tehát a felsőbbrendű viselkedés, ennek pedig van egy szélsőséges és neurotikus formája: a nárcisztikus személyiségzavar.
Elsőként szeretném tisztázni, mit is értünk önkép alatt. Az önkép jelenti az ember önmagához való viszonyulását. Azt, hogy mennyire szereti magát, mit gondol magáról. Ebből ered az önbizalom, vagy annak a hiánya, valamint az is, hogy mennyire és milyen formán képes érvényesíteni saját akaratát, hogyan reagál mások önérvényesítési kísérleteire. Nagyon erősen közre játszik az egyén stressz- és konfliktuskezelési magatartásaiban is. Alapvetően lehet pozitív vagy negatív, illetve merev vagy rugalmas.
Az önkép kialakulásában kiemelt jelentősége van a gyermekkornak, a neveltetésnek, a szüleinkhez való viszonynak és a gyermekkori családi légkörnek. Ez adja meg az alapját, melyet attól függően, hogy mennyire rugalmas vagy merev önképről beszélünk, életünk folyamán alakítják a környezetünkben lévők, saját magunk hozzáállása, és életünk eseményei is.
Fontos tisztázni azt is, mit tartunk pozitív önképnek, hogy legyen mihez viszonyítani. A pozitív önképpel rendelkező szereti magát. Jól érzi magát egyedül is. Elismeri, hogy vannak Istentől kapott, örökölt adottságai és erősségei, melyeket felhasználhat céljai megvalósítására. Elismeri ugyanakkor, hogy vannak gyengeségei, és szokott hibázni is. Felelősséget vállal ezekért. Nem fél elismerni mások tehetségét, mert nem fél attól, hogy ezek saját érdemét csökkentik, ezért képes együtt örülni embertársai sikereinek. Törekszik arra, hogy jobb legyen, de nem áltatja magát tökéletességgel, hiszen senki sem tökéletes.
Térjünk át a negatív önképre. Mint a bevezetőben leírtam, a negatív önképnek két kifejeződési formája van: alsóbbrendűség és felsőbbrendűség. Az alsóbbrendű magatartás nem kíván különösebb magyarázatot, így ezzel nem is fogunk külön foglalkozni.
Ami számunkra érdekes, az a felsőbbrendű magatartás, mely a negatív önkép ellen fellépő védekező mechanizmus az elmében. Az ilyen ember – ellentétben az alsóbbrendűen viselkedővel - nincs tudatában annak, hogy negatív az önképe, ezért segítséget sem kér sem szakembertől, sem mástól. Úgy igyekszik magát látni, mint akinek nincsenek hibái és gyengeségei. Magát tartja a legerősebbnek, a legokosabbnak környezetében. Ez látszólag pozitív állapot, viszont az alacsony önértékelés és negatív önkép egyik megnyilvánulási formája. Az adott ember pont azért, mert önértékelési gondokkal küzd, önmaga és mások előtt is igyekszik bizonygatni, hogy igenis ő valaki.
Az ilyen ember nem vállal felelősséget hibáiért, sőt manipulatívan másra hárítja azokat. Nagyon hajlamos a manipulációra, mivel nyíltan nem mer szembe helyezkedni, konfrontálódni, ehelyett kerülőutakon oldja meg konfliktusait – ez párkapcsolatában is jellemző. Gyakran kritizál másokat, féltékenykedik. Nem képes önmagán nevetni, esetleg nehezen viseli mások nevetését. Ha valaki bírálja vagy kritizálja, hajlamos túlreagálni. Képtelen magát egyedül jól érezni - önmagával. Fél a visszautasítástól, ezért nem kezdeményez. Munkahelyi vezetőként nem állja meg a helyét, mivel egyrészt csak önmagánál képzetlenebb embereket alkalmaz (ahelyett, hogy kiaknázná mások erősségeit), másrészt pedig képtelen elfogadni mások véleményét.
Ebben a bekezdésben ismertetett jellemzők miatt ez a kifejeződési forma kimondottan veszélyes, mivel képes megkeseríteni a környezetében élők életét. Egyet viszont ne felejtsünk: akármilyen ellenszenvesnek és gonosznak látunk egy ilyen embert: sokkal nagyobb poklot él meg, mint amekkorát el tudunk képzelni, önmagát mindennél jobban utálja. Sem gyermekként, sem felnőttként nem kapta meg azt a szeretetet, melyre szüksége lett volna. Biztosak lehetünk benne: nincs egy nyugodt éjszakája sem, mert akkor egyedül van… önmagával.
Ha a negatív önkép felsőbbrendű kifejeződési formája egy bizonyos kóros méretet ölt, akkor beszélünk nárcisztikus személyiségzavarról, mely betegségnek minősül. Erről bővebben az alábbi orvosi cikkben tudsz tájékozódni: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar
Kedves Olvasóm! Remélem, ezeknek az információknak köszönhetően képes leszel megérteni, miért viselkedik néhány környezetedben élő ember a fent ismertetett módokon. Ha felismered, és megérted a mozgatórugójukat – a negatív önképet -, őszintén hiszem, hogy könnyebb elviselni őket, sőt együtt érzően viszonyulni hozzájuk. Ha ez sikerül, a Te életed is könnyebbé válik, hiszen az illető számodra megszűnik stresszt okozó tényezőként lenni, mert eljutsz a felismerésig: nem gonosz emberről, csak önmagát utáló, némely esetben neurotikus zavarban szenvedő, beteg emberről van szó.
Csatlakozz közösségemhez, like-old facebook oldalamat: www.facebook.com/nagydavidcoach
További érdekes tartalmakért ajánlom olvasásra weboldalamat:
www.legyelboldog.hu
És ne feledd: A megoldás Benned van!
Nagy Dávid
Life Coach - Személyi életvezetési fejlesztő
www.legyelboldog.hu
www.facebook.com/nagydavidcoach
